röpke beszámoló!
a nyáron nem volt időm írni.. vagyis,dehogynem! csak nem akartam.lehet jobb lett volna megosztani a mindennapjaimat,de úgy gondoltam,hogy inkább nem. lenne mit mesélnem,sőt túl sokat is..sajnos egy tragédia vette sorát az életemben!akit a legjobban szerettem,akitől mindent megkaptam,aki gondoskodott rólam,és mindent tudott,ismert engem "békében"eltávozott..nyugodjon békében az én legkedvesebb mamám! többet nem szeretnék erről írni,elég nagy fájdalom volt ezt is leírnom.a szerelmi életem egy rakás fos! teljesen magam alatt vagyok. nincs kivel megbeszélnem ezeket a dolgokat,nincs ki bíztasson.az életem romokban hever.életem legroszabb nyarát éltem át! mély depresszióban szenvedek :D hihetetlen,hogy már röhögök kínomban.elég nehéz 16 évesen ez.persze tudom vannak nálam roszabb körülményekben élő emberek is,de nekem nem itt kéne tartanom,nem itt kéne lennem .. elméletileg rám jobb jövő várna.de úgynézki a sors ezt hozta.a tanulás sem megy..semmi..SEMMII!!! semmire sem tudok oda figyelni. az a pasi akiért még mindig oda vagyok,több mint 17 hónapja az én osztálytársam,akivel most egyáltalán nem tartjuk a kapcsolatot. várom azt a fordulatot mikro lesz már az amit én szeretnék,egyszerűen nem tudom mit csinálhatnék,hogy végre az lehessen amit én akarok .. még mindig a padló alatt vagyok,ahonnan még mindig nem emelkedtem fel.. áh, nem is beszélek erről! próbálom magamat erősnek,boldognak mutatni,de elképzelésetek sincs,hogy ez milyen érzés,hogy min megyek keresztül.belül teljesen lerombolt.ez a fájdalom,amit érzek,teljesen porhalmazzá tett,egy gyenge,erőtlen emberré..sajnos ezvan,tudom! megpróbálom tisztán látni a dolgokat,és ésszel gondolkozni,majd csak túleszek rajta és lesz egy közép kiút is ..
búcsúzom:viszlát
